Intruder
Itt még Franciaországban.Chamonix, a Mont Blanc tövében.
2006 nyarán a többi jogsi mellé megszerzem a nagymotorét is,korlátozás nélkül.Életem első motorját keresem megvételre,ha nem számolom azt a Verhovinámat amit 17 évesen vettem Debrecenben,és amit vagy egy hónap múlva számos szabálytalanság következtében elszedtek a rendőrök Tiszafüreden,útban Szilvásvárad felé.Közepes lejtőn képes volt elérni akár az 40Km/h-t is,ennyi telt az 50 köbcentijétől.Most egy kicsit komolyabbat akarok.Szólok 1-2 régi ismerősnek, szalonokban,weboldalakon nézelődök.
Egyelőre se a típust nem tudom,se azt hány köbcentiset akarok,se azt hogy új legyen-e vagy használt,de még azt se mennyibe kerüljön.
Ennek ellenére pontosan tudom melyiket fogom megvenni.Azt a choppert,ami megtetszik.Az egyik régi ismerős szól,hogy el kell adnia az övét,nem érdekel-e?Suzuki Intruder VS.Nekem ez nem mond semmit.1400 köbcentis,nekem az eddigi autóim közül se mind volt ekkora.Az ára is húzós,de attól még megnézhetem.Megbeszélünk egy találkozót.Ahogy Debrecenben a söröző elé kanyarodik,már tudom hogy megtaláltam amit kerestem.
Megegyezünk.
Az eladó- régi rocker,ejtőernyős,volt deszantos,nagyon színes öves karatés,öreg motoros- szeméből kicsordul a könny,amikor átadja a kulcsokat.A két bőr oldaltáskát ráadásként adja a srác,szerinte ugyan jól mutatnak,de felesleges tartozékai a gépnek.Azt mondja ha ezzel elindulok,elég kotont meg fogkefét vinnem,ahhoz meg nem kell oldaltáska.(Neki!)A kotont azt értem,de ez a másik szó új,ráadásul semmi értelme.(Hát ez má hülyeség!)Most még nem kefe,de majd fog lenni?Az milyen?Vagy fogni kell a nyelét?De hát azt minden kefének kell!Na mindegy,ez biztos valami motoros szleng.
Egy hónappal a vétel után van valami dolgom Londonban.Bár már Október vége felé jár, úgy döntök legyen ez a kis gép próbaköre.Viszem a tartalék sisakot is,ha hosszú combú szőke szüzek csapata stoppolna a pálya mellett,(széles terpeszben,félmeztelenül,tangabugyiban!)legalább az egyiket elviszem magammal.Van egy pár évvel azelőtti kiadású nagy alakú európai autós atlaszom,ezt még Londonban találtam valamikor,ebből tájékozódom.Ausztriában végig zuhog az eső.A végén már a sisakomból kifelé is folyik,mint kiderül nyitva volt a homlokán a szellőzőredő.Ez az első sisakom,a géppel adta a srác,eddig azt se tudtam hogy van ilyen rajta.Londonból egy hét múlva indulok visszafelé.November eleje van,kezd csípni az idő a motoron.Ezért Calaisból Párizs felé veszem az irányt,hátha ott melegebb van,aztán majd onnan indulok haza.Bejárom az ismerős helyeket,egy napot eltöltök Versaillesben is,itt még nem voltam.Pofás kis kastély,a parkja se rossz,csak hát az a Kis Trianon kastély ne volna…Párizsban is hűvös az idő,ezért úgy döntök még délebbre húzódom,és majd Olaszországon keresztül megyek haza.Lemotorozom Montpellierbe.Közben éjszaka haladok át a Millaui völgyhídon.
Sötétben először a hídból csak azt látom,hogy hét darab hatalmas,középen elvastagodó fénytű függőlegesen lebeg az éjszakában,az. autópálya nagy ívben kanyarodik rá.Nem egy hétköznapi látvány.
Montpellierben már sok pálma nő,otthonosabban érzem magam.Megint tervet módosítok -ebben jó vagyok- és úgy döntök tavaszig nem is érdemes hazamennem.E helyett dél felé veszem az irányt,és Barcelonába megyek.Spanyolország az a hely,ahol a kocsmákban csapból jön a vermut,akár a sör.A könyv azt írja,ez az a nép,ami ha inni akar,nem keres rá okot.Az egyik kedvenc országom.Pár napot eltöltök itt az igen kellemes időjárásban.Megnézem Montserratot,meg a környékét is Barcelona közelében.Telefon haza anyáméknak,tudjanak róla hogy késni fogok egy fél évet.Szólok a barátnőmnek is,ha esetleg kedve van,csatlakozhat.Van neki,így aztán megbeszéljük hogy Madridban találkozunk pár nap múlva,amikorra olcsó fapados helyet talált.Veszek egy Lonely Planetet,ezután ezt használom.Zaragosán,Burgoson,Valladolidon,Salamancán,Segovián keresztül megyek Madridba,1-2 napot töltve egy-egy helyen.Az egyik útszakaszon akkora oldalszél,hogy nem bírok megmaradni a sávban,mire meg tudok állni,majdnem beleborít az árokba.Nem tudom mennyivel fújhat,de erős szellő lehet,mert a gép velem,a két oldaltáskával,és a hátsó csomagtartón lévő hátizsákommal közel van a 450 kilóhoz.Megvárom amíg valamennyire lecsillapodik,aztán óvatosan tovább ballagok.Madridban találkozom a barátnőmmel.(A hosszú combú szőke szüzeknek ezzel búcsút is mondhatok.Bár teljesen meglepő módon eddig se tolongtak,pedig a bukósisak jótékonyan sokat eltakar a fejemből.)Hozott sátrat is,reméljük ott ahol majd áttelelünk találunk valami jó kis kempinget.Amerre megyünk,mindenhol bejárjuk azokat a helyeket,amit érdekesnek gondolunk.Hogy éppen merre menjünk tovább,azt 1-2 nappal hamarabb döntjük el általában.Pár nap múlva ugyanazon az útvonalon vissza Barcelonába.Kikötő,Rambla,Zenepalota,Katalán művészetek palotája,Gaudi házak,Güell park,és persze a Sagrada família.Kocsmák,bodegák,csapolt Voll Damm sör.
Güell park
Güell park
Innen Valencia,Murcia,Almeria,majd a Sierra Nevada hegyein keresztül Granada.A hegyek között az egyik oldalra is,meg előre is lejtős kanyarban befékeznek előttünk.Rosszul mérem fel a súlypontunkat,beleborulunk az árokba,fejjel nagy kövek közé.Szerencsére a fűre érkezünk,és a motornak se lett komolyabb baja.Megyünk tovább.Három egymást követő nap három digitális fényképezőgépet találunk.
Az elsőt Granadában az Alhambra kertjében, – ezt a mai napig használom.
A másodikat a granadai Katerálisban.Harmadnap Cordobában a Mesquitában találjuk a harmadikat.
Hát igen,Spanyolországban rengeteg olyan hely van,ahol az ember hajlamos elmerülni a látványban,és nagyobb dolgokat is elhagyni mint egy fényképezőgép.Az előbbi három hely is ilyen.
A végén már szólok A.-nak,most már nem kellenek fényképezőgépek,lassan nem férnek a motoron a két zsákban,tele pénztárcára hajtunk,de ilyet sajnos nem találunk,sőt még fényképezőgépet se többet.Sevilla,Cadiz következik.Innen Algeciras,aztán Malaga.December eleje van,Malagában rám izzad a motoros dzseki.Ha tavaszig maradunk,az alatt jó lenne dolgozni is valamit, a pénz mindig jól jön .És persze tanulni kicsit a spanyolt.Ezt a kettőt elvileg bárhol megtehetjük,tehát az időjárás dönt arról, hogy hol teleljünk át.Akit eddig kérdeztünk mind azt mondja,hogy a Kanári szigetek az a hely Spanyolországban,ahol egész évben jó idő van.A Baleárok se rosszak,de ott azért Január-Februárban előfordulhatnak záporok.Akkor eldőlt.
Utazási iroda,érdeklődünk az árakról.Meglepetésre a hajójegy jóval drágább,ha a gépet is visszük,mint a repjegy két személyre.Akkor a motor marad,repülünk.Megkerestetjük a legolcsóbb jegyet a szigetekre.Két héttel későbbre már elfogadhatóak az árak.
-Melyik szigetre szeretnének repülni?
-Miért,hány van?
(Na ennyit ért mindkettőnknek a MISKOLCI BÖLCSÉSZ EGYESÜLET,KÉSŐBBI NAGY LAJOS KIRÁLY MAGÁNEGYETEMEN A FÖLDRAJZ-ÖKOLÓGIA-KOCSMA SZAK.Ez volt a reklám helye.Ezúton is üdvözlöm Ágnes asszony!Ebből az alkalomból megismétlem nagylelkű ajánlatom,miszerint ha kiadja az immár tizenvalahány éve őrzött diplomámat,-aminek sarkát egerek rágják,és az enyészeté lészen hamarosan,ha ugyan már egy milliomos műgyűjtő le nem csapott reája-akkor az önök szerint fennálló 70 ezer Ft-os tartozásom helyett felajánlok 20 ezer Ft-ot a dokumentért.Mindketten tudjuk hogy annyit se ér,de mit csináljak,szentimentális alkat vagyok.Meg aztán mi energiát belefektettem én abba a diplomába!Gondolják meg a dolgot,jusson eszükbe az ó-szanszkrit mondás,miszerint”Jobb ma 20 000 Ft,mint holnap a nagy büdös lószerszám”)
-A Kanári szigetek 7 szigetből áll.Melyikre szeretnének utazni?
-Melyikre a legolcsóbb a jegy?
-Tenerifére.
-Akkor oda kérjük.
-Melyik reptérre?(Kicsit sokat kérdez a fickó)
-Miért hány van?
-Kettő.Egy északi,meg egy déli.
-És melyikre olcsóbb a repjegy?
-A délire.
-Akkor oda.
Megvesszük a jegyeket December 28-ra. Addig még van két hetünk. Algecirasba motorozunk.A gépet ott hagyjuk egy benzinkútnál,ami éjjel-nappal nyitva tart.A motoros cuccot az olcsó motel személyzetére bízzuk,aztán két hátizsákkal elindulunk Marokkóba.Hol stoppal,hol tömegközlekedéssel,meg gyalog haladunk.Körülnézünk Fezben, Marrakeshben,átkelünk az Atlaszon a Tis’n Tichka hágón,Ouarzazate,Ait Ben Haddou,túrázunk Merzouga környékén,elmegyünk a D’Ouzud vízeséshez, a Dades szakadékhoz,ilyesmi…
Dades
Merzouga
Vissza Spanyolországba,visszamotorozunk Malagába,onnan indul a repülő.A motort a város legforgalmasabb körtere melletti széles járdaszigeten hagyjuk,ahol százával,ezrével parkolnak a legkülönfélébb kétkerekűek.Az első kereket odaláncolom egy lámpaoszlophoz,és a kormányzáron kívül rakok rá még két zárat.Ez a maximum amit tehetek.A két bőr oldaltáskát rajta hagyom,kinek kell az?!A motoros cuccot a járdaszigettel szemben lévő olcsó hostelünk tulajára bízzuk.Mi egy hónapot mondunk neki,de tudjuk hogy lesz az több is.Kicsit ingatja a fejét,de megígéri hogy ingyen vigyáz rá.
Tenerife.
Első éjjel a reptér egy elhagyatottabb szögletében alszunk egy csendes padlószőnyeges teremben.Másnap be Los Christiánosba,onnan megkeressük a sziget egyetlen pár kilométerre lévő kempingjét,a következő 10 napban itt lakunk sátorban.Aztán kiveszünk egy kis garzonlakást Los Christiánosban.A domboldalon az öbölre néző négy emeletes épületkomplexumban ha jól emlékszem négy medence volt összesen,a partjukon bárral.Elintézzük a hivatalos papírokat,bankszámlát nyitunk,”TAJ” számot igénylünk,regisztráltatjuk magunkat,ilyesmi.Nem könnyű,mert ahogy a könyv is írja,a spanyolok 67%-a nem beszél semmilyen idegen nyelvet.Mi ugye az angollal próbálkozunk,de azt itt a hivatalos emberkék közül is kevés érti.Elhadarja a mondókáját spanyolul,ami nyelven én maximum számolni,köszönni,meg sört kérni tudok,aztán értsd meg.Ha megkéred,akkor elismétli tagoltabban,és lassabban.Beíratkozunk egy heti hat órás nyelvtanfolyamra.Napközben munkát keresünk,gyakorlatilag bármilyet,amikor nincs kedvünk ehhez,akkor bejárjuk a szigetet,túrázunk,utazunk,stoppolunk mindenfelé.Egy hosszú hétvégére átmegyünk Gomerára is,egy másik alkalommal három-négy napra La Palmára.Amit lehet megnézünk,túrázunk a Taburiente kráterben.Végül A.beáll az egyik farmra paradicsomot szedni,nyelvtudás gyakorlatilag nem kell hozzá,csak egy bicska.Főleg szenegáli asszonyokkal dolgozik együtt,tréfálkoznak franciául,meg spanyolul,esetleg a törzsi nyelvükön,nevetnek,énekelnek,tanítgatják A.-t spanyolul.Vagy másfél hónapig bírja,a paradicsomot valami olyan szerrel permetezik,amitől egyre sűrűbben fáj a feje,a svájci bicskát a munka után soha többé nem lehet becsukni,pedig minden elképzelhető tisztítószerrel próbálja kitakartítani.Én itt is festőnek adom ki magam,akárcsak Londonban.Nagy sokára kapok egy munkát egy hatalmas vízi vidámpark építkezésén,ami maláj építészeti stílust utánoz meglepően élethűen.Nekem az a munkám ,hogy a főbejáratot fessem egy háti permetezőből egy nyikorgó,minden eresztékében kopott “cseresznyeszedő”kosarából,ami általában egy törmelékhalmon áll,és néha 8-10 méteres magasságban kell dolgoznunk.Két teljes napig bírom,bár először vagy egy órával a kezdés után érzem úgy hogy ott kéne hagyni az egészet.Meglepő módon,ha jól emlékszem kifizettek.Másodjára is festőmelót találok,de akkorra már Március közepe van.Mi ugyan úgy tervezzük eredetileg,hogy mostanra már indulunk visszafelé,de újra tervet módosítunk,és beállok melózni.
Életem legjobb munkája.Egy 100 lakásból álló aparthotelt festünk belülről a szomszédos Las Americasban.Két kollégám van,egy olasz fickó,aki már itt él vagy 10 éve,és egy helybeli kedves,középkorú nő.Sokat segítenek nyelvtanulásban is.
Minden mennyezet egy színű,és minden fal egy másik szín,ez még nekem se bonyolult.A főnök egy bolíviai fickó,akit hetente látunk egy fél órára,amíg lepakolja a festékeket,és megkérdezi hogy minden rendben van-e?Angolul egy szót se tud,és a spanyolt is erős akcentussal beszéli,nem könnyen értjük egymást.Mindhárman tudjuk hogy körülbelül milyen tempót várnak el (nem gyorsat),ennek megfelelően dolgozgatunk.Naponta elvileg 9 órát,reggel egy fél órás szünettel,délben egy órás sziesztával.Ilyenkor a nő kocsijával a közeli bodegába hajtunk,ahol eszünk valamit,sörözünk,és “Barracítót”iszunk.(Ezt az italt csak itt a szigeteken ismerik,Spanyolország más részein értetlenül néznek ránk ha ilyet kérünk.) Finom presszókávé,amibe 2 cent krémlikőrt töltenek, például a “Cuarenta y tres” névre hallgató likőrt,raknak bele egy kis darab citromhéjat,és szórnak rá fahéjat.Annyira népszerű,hogy míg a kávé,és külön a likőr 2 Euróba is kerül,addig így együtt 1.10-1.20-ért kapjuk.A munkahely magasan fenn van egy vulkáni kráter oldalában,nyílászárók nincsenek a lakásokon egyelőre.Napközben 23-28 fok,kellemesen fújdogáló szellővel,ha kinézek az ablak helyén,vagy kiállok egy erkélyre,akkor a hófehér házak között a bólogató pálmákat látom a többi trópusi növény között,vagy két kilométerre lentebb az öblöt a sárga homokos partszegéllyel,aztán az Atlanti óceán vizének mélység szerint változó kékjét,fent a bodorfelhőket a ragyogó napsütésben,távolabb La Gomera szigete.Az építkezésen az ital automatában kóla,fanta,sprite,és kis dobozos spanyol sör,60 centbe kerül.A négy és fél hónap alatt,amíg a szigeteken laktunk,vagy kétszer éreztem hogy kora reggel az ujjatlan póló fölé elkél egy vékony ing,és vagy négyszer volt egy futó zápor.A fizetés persze kevesebb,mint amit Londonban kereshetnék,de bőven elég mindenre.Akár egyedül is bérelhetném belőle a kis lakást,sőt még félre is rakhatnék belőle ha el nem sörözném,ami eshetőség teljesen valószínűtlen.A parton néhány angol kocsmában akciósan 1 Euróért mérik a csapolt sör pintjét,ezzel az árral a világ sok helyén kiegyeznének.A vulkáni talaj kiváló vörösbort ad,végigkóstoljuk őket.Végül kemény hat héten keresztül május elsejéig dolgozom,a munka ünnepét méltóképpen megülve.Szólok előre a főnöknek,hogy haza kell ugranom egy pár hétre,de aztán jövök vissza.Azt mondja bármikor helyem van náluk,csak hívjam fel előtte egy pár nappal,mielőtt jövök.Felmondjuk a lakást is,aztán még csavargunk pár napot Gran Canarián stoppal, Gua-Guá-val,(ahogy a szigeteken hívják az autóbuszt),meg gyalogszerrel.Aztán még vagy 10 nap bérelt autóval Lanzarotén,és Fuerte Ventúrán.A kis Citroen C-3-asnak csak burkolt útra szól a biztosítása,igen meglepődött volna a kölcsönző,ha látja milyen helyeken járunk vele néha.Május közepén vissza Malagába.
A lámpaoszlopot megtaláljuk,de a motor szőrén-szálán eltűnt,még a lánc darabját se találom meg.Ebből az alkalomból iszok egy whiskyt az egyik bodegában a nagy ijedtségre.Vissza a hostelbe,ahol a cuccunk hagytuk.Még megvannak,úgy kell őket előbányászni az egyik lomtárból.Kérdezem a főnököt,nem tud-e valamit a gépről.
-Hol parkoltak vele?-kérdi.
-Itt szemben a járdaszigeten.
-Akkor lehet hogy meglesz.
Két telefonnal kideríti,hogy a rendőrség telephelyén őrzik.Ugyanis Húsvétkor nagy körmenet volt,és a rendőrök jó előre kiplakátolták,hogy addigra mindenki tüntesse el a motorját-biciklijét.Mi ugye erről nem hallottunk Tenerifén,ezért az ünnep előtt a rendőrök elszállították.Kétszáz Euróért visszakapjuk,pont ennyivel került volna többe a hajójegy,ha visszük magunkkal a szigetekre.Annyira retkes,és porlepett,hogy A.nem ismeri meg a gépet először.Az oldaltáskákat lelopták róla.Veszünk rá újakat,hátsógumi csere,egy alapos tisztítás,összehegesztetjük a levágott láncot,aztán megyünk tovább.Portugália déli része,Faro,onnan Liszabon,Sintra,Fatima,Porto,Braga,Peneda y Gares nemzeti park.A parkon keresztül vissza Spanyolországba.Santiago de Compostella.A város melletti jól felszerelt,modern,hatalmas zarándokszálláson kapunk helyet,ez a legolcsóbb.Találkozunk egy kedves magyar hölggyel,aki nyelvtudás nélkül,egyedül járta végig a zarándokutat.Több mint egy hónapja indult a francia határtól.Városnézés motorral,aztán gyalog.Én később találok egy jó kocsmát,megkóstolok pár sört.A.még körülnéz,majd a szálláson találkozunk.Vagy 10 korsó sör után valamikor éjjel motorral vissza a szállásra a városon keresztül.Zuhog az eső.A szállástól pár száz méterre egy bekötőút enyhe emelkedőjén haladok nyílegyenes úton,amikor valószínűleg egy olajfoltra futhatok,mert a motor egy szempillantás alatt megy ki alólam.A lábtartó jól látható nyomot karistol az aszfaltba.Másnap lemérem,16 métert csúszik partnak felfelé,mielőtt hátsó kerékkel az árokban megáll.Nekem nem lett semmi bajom,a motoros dzseki ujja hasadt ki egy kis helyen,a gépről letört a lábtartó,a kormány egyik vége és a kipufogó horzsolódott le,más baja nincs.Nagy nehezen kiszedem az árokból,másnap rövid szerelés,megyünk tovább.Oviedo,Covadonga,túrázunk vagy két napot a Los Picos de Europa nemzeti parkban,Santander,Bilbao,óváros,Guggenheim múzeum.Pamplona,aztán ismét túrázunk vagy két napot az Ordesa y Monte Perdido nemzeti parkban.Andorrán keresztül hagyjuk el Spanyolországot.Marseille,Aix-en-Provence,Avignon,Pont-du-Gard,Grenoble,Chambéry, Chamonix.
Itt megint túrázunk vagy 3 napot,felmegyünk az Aguille du midi-re is.Svájc,Lausanne,Luzern,Zürich.Innen Olaszország.Milánó,Genova,Pisa,Firenze,Siena,és Róma,az örök város,ahol minden utcasarkon van egy katedrális.Addigra már Július eleje van.Több mint nyolc hónapja vagyunk úton.Úgy gondoljuk még lemegyünk Szicíliáig,és majd onnan fordulunk hazafelé.Talán…Esetleg Görögországon keresztül.
Rómából ballagunk lefelé.Izgalmas szakasznak ígérkezik.A könyv azt írja,Dél-Olaszországban csak azok a külföldiek üljenek motorra,akik öngyilkosok akarnak lenni.Valami feltorlódott kocsisor mellett csorgunk el jobbról az üres sávban.Jobb kézre benzinkút.Egy vaksi olasz kurva ide akar befordulni szemből.Bedugja az orrát a kocsisorba,aztán ahelyett hogy körbenézne,behajtana a benzinkúthoz.Ebben csak mi ketten akadályozzuk a chopperen,akik most érünk oda.Az autó pont telibe talál bennünket balról.A nőt is meglepi a látvány,így még vagy 3 métert tol bennünket,mielőtt befékez.Elesünk.Egyikünknek se lett komolyabb baja,nekem fáj ugyan a bokám,de ez nem csoda,az ütés nagy részét ez fogta fel.Csinálok pár guggolást,ha ez megy,akkor csak nincs törve!A sebváltókar viszont eltört a gépen,más baját nem látom,miután felráncigálom a földről.310 kiló az önsúlya,rajta a két zsák,fájós bokával nem könnyű.Jönnek a carabinierik.Udvariasak,megértőek.Igaz hogy a nő figyelmetlenül vezetett,de nekem se lett volna semmi keresnivalóm előzéskor a szerviz sávban,kiegyezünk döntetlenben.Végső soron igazuk van,amúgy se akarok nagyon erősködni,nehogy véletlenül eszükbe jusson szondáztatni.A kart megcsinálják a benzinkút melletti szerelőműhelyben,balesetünkre való tekintettel ingyen.Megyünk tovább.Úgy tervezzük aznap már Nápolyban alszunk.Egyre jobban fáj a bokám,minden sebességváltásnál hallani vélem hogy kattog.Vagy 50 Km-re, Formiában találunk egy kórházat.Azért nem árt megmutatni,biztos zúzódott egy kicsit,adjanak rá valami kenőcsöt,aztán haladjunk..A kórház bejáratánál állok meg.Addigra már nem tudok rálépni,alig jön le róla a bakancs. Elküldenek röntgenre.Megjön az eredmény,kerítenek egy angolul tudó orvost.Azt mondja két helyen,ék alakban tört a bokám,kórházban kell maradnom amíg le nem megy róla a duzzanat,mert addig nem tudják begipszelni.Az nem fog menni,nekünk foglalt szállásunk van Nápolyban,azt se tudjuk hol vagyunk,és ha engem itt tartanak,hol fog aludni a barátnőm?(Ez mind hülyeség persze,sose szoktunk előre szállást foglalni sehol,A.meg a sivatagoktól a nagyvárosokon keresztül a dzsungelig mindenhol feltalálja magát)Nehogy már kirakják az utcára,amíg én itt haldoklom!Így is elveszítjük a foglalt szállásunkra befizetett pénzt!Pedig milyen jól mutatott abban a kis prospektusban!De nem is volt olcsó! Fejvakarás.Végül a motort négyen eltolják a bejárat elöl,A.-t berakják egy női,engem egy férfi kórterembe,mindkettő 3 ágyas.Mellettem egy rendőr,vagy hat hónapja fekszik gipszben.Ezt úgy érte el,hogy kilépett otthon a lakásajtón,megcsúszott,hanyatt esett,és a küszöbön eltört a gerince.A napokban szedik le róla a gipszet,utána otthon fog lábadozni.Felveszik az adatokat,ami abból áll,hogy a nevem,meg 1-2 adatot beírnak egy nyomtatványba,meg elmondom hogy történt a baleset.Hoznak vacsorát.A következő három napban jól elvagyunk.A.a parton csavarog,bejárja a várost,én pihenek,olvasgatom a Lonely Planetet.Napi háromszor adnak kaját mindkettőnknek.Egyáltalán nem szabadna felkelnem,ágytálat is hozni akarnak,de erről lebeszélem őket.A harmadik nap a lábujjak hegyétől combközépig fekvőgipszet raknak a bal lábamra,az orvos szerint utána elhagyhatom a kórházat.-
-Tudok majd ezzel motorozni?
-Á,dehogy!Minimum három hétig rajta kell hogy legyen,és nevének megfelelően feküdni kell benne,mert ha a csontok elmozdulnak és úgy forrnak össze,akkor műtét-mondja.Majd csak utána kaphat járógipszet,de motorozni persze azzal se lehet.
-Mi van ha a rendőr meglát hogy gipszelt lábbal motorozok?
-Leszállítja róla,megbünteti,a motort pedig lezáratja.
-Hogy tudok fekvőgipsszel járni?
-Sehogy.
-Akkor hogy hagyom el a kórházat?
-Hát,ez már nem az ő dolguk-mondják sajnálkozva.Akkor mégiscsak motorozni fogunk.A rendőr felajánlja,hogy lakjunk nála és a családjánál mindketten,amíg újra nem tudok motorozni,természetesen ingyen.Megköszönjük,telefonszámcsere,ha végképp nem tudunk hazavergődni,egy lehetőségnek nem rossz.Kérdezem a dokikat,hogy nem kell-e valamilyen papírt aláírni?Arra nem is gondolok hogy tőlünk ezért pénzt csikarjanak ki,de eszükben sincs.Természetesen semmilyen biztosításunk sincs,ahogy nekem -Kelet Afrikát leszámítva,ahol valami elővigyázatossági roham törhetett rám-soha nem is volt még életemben.A dokik kedvesen elbúcsúznak,jó utat kívánva.
Beülök egy kerekes székbe,A.az ölembe rakja az egyik zsákot,a másikat a hátára,és letol a géphez.Elküldöm hogy szerezzen egy megfelelő méretű drótot,én addig nagy keservesen felkötözöm a két zsákot.Egyik lábamon barna bakancs,másikon egy hatalmas fehér pólya.Ez egy kicsit feltűnő,így ráhúzatok egy sötét zoknit.Megjön A.a dróttal.Rákötöm a sebváltóra.Nagy nehezen átrakom a gipszes lábam a gépen.Innentől kezdve,amíg le nem szedik a gipszet,csak fél lábon szökdelve tudok saját erőből helyet változtatni.A Suzuki természetesen balra van kitámasztva,ha nem így lenne szóba se jöhetne a motorozás.Induláskor a kitámasztott gépre ülök jobbról.Kifordítom az álló gép orrát jobbra,aztán A.óvatosan áttolja a gép súlypontját jobb oldalra.Én az ép lábammal tartom a gépet,A.behajtja a kitámasztókart,felül mögém.A drót végét az ölembe veszem.Délután négy óra.Elindulunk hazafelé.Felfelé a dróttal váltok úgy hogy kihúzatom,aztán jobb kézzel átnyúlok magam előtt balra,és miután megtalálom a drótot egy erős rántással magasabb fokozatba rakom a gépet,aztán rock and roll,lefelé pedig a gipszes lábammal.Megállásnál ugyanez ,azt is csak úgy tehetem,ha a jobb lábamon van a motor súlya.A balt enyhén behajlítva,a lábfejemet leszorítva gipszelték be,az én súlyomat se bírja el,nem még a motorét.Este 10-kor megalszunk a pálya mellett egy motelben.Fél lábon beugrálok a liftbe,A.hoz a bárból egy sört.Másnap Bologna előtt elvétjük a lehajtót.Letérünk a pályáról,és mellékutakon,kis falvak között próbálunk a helyes irányba tartó pályaszakaszra találni.GPS-em nincs,sose volt.Az egyik kis faluban kocsma.Nagyon kiszáradtam.Ülök a kocsma elé kirakott asztalnál az árnyékban,a vastagabbik lábam felrakva a szemközti székre,előttem félig kiürült korsó sör,mellettem a sisak,másik oldalon a motor.Ahogy kell,ekkor megjelenik egy rendőrautó,és elgurul előttem.Épp csak odapillantanak,szó nélkül mennek tovább.Végül vagy 80 km-es kitérővel találjuk meg a helyes utat.A magyar határhoz közeledve reméljük nem állítanak meg sehol rendőrök,mert akkor lebukunk itt a cél előtt.Este 11 óra van,mikor befutunk Balatonfüredre.1385 Km.t jöttünk Formia óta.A nyolc és fél hónap alatt Kb.30 ezer kilométert mentünk,ebből nagyjából 20 ezret a kis géppel.Másnap a rendőr telefonál ránk Dél-Olaszországból,hogy minden rendben van-e,mert továbbra is él a meghívása.
Három hét múlva bemegyek -a taxitól fél lábon beugrálok- otthon az SZTK-ba.Megröntgenezik,nem mozdult el,de még nem forrt össze teljesen.Még két hét.A doki kérdi elfogyott-e már a véralvadásgátló,amit az olaszok adtak.Nekem nem adtak távozáskor semmit,erről most hallok először.Az orvos szörnyülködik,ezt szedni kellett volna a baleset óta,mert így trombózist kaphatok.Felír egy adagot,mindenképpen váltsam ki.Hát,ha eddig nem kaptam trombózist,most már nemigen fogok,a gyógyszer árát sörbe fektetem.
Farandzsi's Blog 