Skip to content

No comment…

2017. július 24.

https://kolozsvaros.com/2017/07/23/de-ez-nem-egy-normalis-orszag/

Reklámok

Az életről

2016. július 3.

Van benne 1-2 jó poén.

Fábry se rossz.

Talán az eleje a legjobb.

Maksa kurva jó,mint mindig.

A Matulás jelenet nagyon ott van.

A 7.17-től kezdődő rész a csúcspontja.

Az aranyhalas sztori egyrészt hatalmas poén,másrészt az élet nagy tanítása.

Ámen

Útravaló

2016. június 19.

 

http://sex-kepek.hu/view.php?img=1570&kateg=bbw


Elvtársak,vegyük észre a pozitív dolgokat is!

avagy

A megvilágosodás felé.

avagy

Könnyűzenei ajánlónk következik.

A menekültválság margójára.

(Ha most se klikkel senki erre a kurva blogra,akkor soha!)

Láttam egy klipet,ami elég jól visszaad egy élményt.
Ebből az alkalomból megválaszolnék egy senkit nem érdeklő kérdést.
Tudniillik hogy milyen tájakat láthat az,akinek akkora piszok nagy szerencséje van,hogy mostanában eljut Etiópia,Kenya,Törökország, Izrael bizonyos részeire,Szudánba,Egyiptomba,Jordániába,Szíriába (ez utóbbit mostanában valamiért nem nagyon ajánlják),Szenegálba,Marokkóba,és leginkább Mauritániába,és Maliba?
Hát,többek között ilyeneket…
Még egy kis szerencsével ilyen zenét hallgathat közben.
Ha még nagyobb szerencséje van,akkor ez a zene belülről fog szólni.
És ha azt érzi,hogy ő maga a zene,ami utazik,akkor már nem jár messze…

Hörgyeim,und Dzsentrimen!

Aki még nem ismerné:

A Tinariwen együttes:

 

Ja,hogy hogy jön ide a pucér nő,meg a menekültválság?
Hát,a nőt Margónak hívják,és ha valaki előle elmenekül,ott valami válság van!

Én kérek elnézést…

“Ahol nagy a szükség,közel a segítség”

2016. február 19.
 Kind figyelmébe
 
Köszöntő az asztaltól a BIZALOM hitelből történő finanszírozással
COMPANY Németországban. Nagyon jól nyilvántartásba vett és
engedélyezett pénzt kínál a cég itt Németországban kínálunk hitel egy
olcsó és megfizethető kamatláb 2% -uk egyszer kérte kölcsön, és nem
lehetett kapni? Vagy kérelmezett hitel ebben fedezetlen cég Afrikában
és hol megtévesztették csalás a kemény pénzt keresni? Van segítség
egyetemlegesen ügyfél, aki egykor a pénzügyi nehézségekkel küzdő, de a
nap élnek szép és jó, További információ és kapcsolatfelvétel
vizsgálatok email: trustloanfundingcompany@gmail.com
Mottó: A pénzügyi szabadságot a célunk !!
 
Minden jót
Mr.Richard Gere

Bright future.

2015. október 30.

Tegnap hallottam egy rádióriportot Nagy Britannia nukleáris fegyvereiről,amik tengeralattjárókra vannak telepítve,és majd 200 Trident II. rakétából állnak,egyenként akár 8 robbanófejjel rendelkeznek,amik alkalomadtán más-más célpontot támadhatnak egyidejűleg.

TERMÉSZETESEN csak válaszcsapás céljából vethetik be őket.A műsorban szó volt arról a nagy bizonyos piros gombról,atombőröndről,felelősségről,stratégiai műveleti központról,stb.

A riporter megkérdezte,hogy abban az esetben,ha az országot nukleáris csapás érné,és kiadnák az atom tengeralattjáróknak a ballisztikus rakéták indítására szóló parancsot,akkor utána mi a követendő eljárás,hova mennek ezek a tengeralattjárók?

És ismerjük el,ez nem egy rossz kérdés.

Majdnem szó szerint azt mondta az illetékes,hogy ebben az esetben az a parancs,hogy utána be kell futniuk egy olyan honi kikötőbe,ami nem sugárfertőzött,ha ez nem lehetséges,akkor az USA valamelyik kikötőjébe,ha létezik még ez az ország (!),vagy valahova Ausztráliába.

Ennek kapcsán kérdezném,hogy nem lenne-e itt az ideje ennek a hét milliárd embernek testületileg felkeresnie azt a maximum néhány száz döntéshozót,aki ilyen helyzetbe hozott mindnyájunkat,és egy-egy pofon keretében megkérni őket hogy inkább a kis farkukkal szórakozzanak,ne a mi életünkkel?

 

Anyámmal a Közel-Keleten III.rész Jordánia

2015. június 26.

Mindig is szeretett volna utazni, de az elmúlt pár évtizedben nagyrészt a Szilvásvárad-Eger viszonylatban mozgott. Egyszer egy aggteleki látogatás alkalmával áttévedt Szlovákiába, ekkor szembesült először a ténnyel, hogy van olyan hely a földön, ahol nem értik a magyart.

Az utóbbi pár évben kinyílt számára a világ. Belföldön is elvittük néhány helyre, és többször volt velünk Horvátországban, Szlovéniában, Olaszországban és Ausztriában. Mostanában egyre jobban érdekli a vallás, ezért arra gondoltunk, elvisszük a Szentföldre, ugyanúgy, ahogy mi szoktunk utazgatni, ha van egy kis pénzünk. Vagyis amolyan “ahogy esik, úgy puffan” stílusban.

Hetvenéves volt anyám, amikor nekivágtunk vele a Közel-Keletnek.

Repülővel mentünk, amivel ő még soha nem utazott. Kicsit aggódott előtte, mint az idősek általában. Gyerekkorom óta hallom tőle, hogy baleset esetén nem attól fél leginkább, hogy meghal, hanem attól, hogy megrokkan. Na, akkor ez az ő járműve. Itt baleset esetén nagy valószínűséggel valamennyien meghalunk, és csak kis esélye van arra, hogy mozgássérült legyen belőlünk.

Próbáltuk felkészíteni az útra azzal, hogy jól kösse be magát, mert repülés közben az ülésből kiesve komoly sérüléseket lehet szerezni, és hogy a kézitáskáján húzza be a cipzárt, mert amikor fejjel lefelé repülünk, kiszóródhat belőle valami, és a leszállás után nagyon babrás kiválogatni a saját dolgait a többi közül. Kicsit sápadtnak tűnt, de mivel a kávét (is) aranyáron adják Ferihegyen, így azzal se tudtuk felpezsdíteni.

Frankfurti átszállással repültünk Bejrútba.Terveink szerint innen szárazföldön csorgunk majd lefelé, és Szírián, Jordánián, Izraelen keresztül megyünk Egyiptomba. Öt héttel később müncheni átszállással Kairóból repülünk majd haza . ( Insallah! )

Jordánia

A szokott formaságok után átléptük a szír-jordán határt,és megérkeztünk a Hasemita királyságba.Egy mikrobuszba szálltunk,mikor megtelt a jármű,elindultunk,és délután befutottunk a fővárosba,Ammanba.

Kerestünk egy olcsó szállást az óvárosban,aztán tettünk egy nagy kört ,ismerkedtünk Amman fényeivel.Itt is,mint a Közel-Keleten mindenhol,naponta tucatnyian állítanak meg,és ugyanazt kérdezik.Honnan jöttél?A válsz mellékes,mert akármit mondasz,a következő az,hogy légy üdvözölve ebben az országban.

A következő két napban bejártuk a fővárost.Megnéztük a belvárosban egy domb oldalában épült majd két ezer éves római színházat.Felkapaszkodtunk a Citadellába,ahol megnéztük az archeológiai múzeumot a világ legkorábbi ismert szobraival,amelyeket 8-10 ezer évesnek gondolnak.Bejártuk a római Hercules templom,és az Omajjád palota romjait.Ezt a helyet is a világ egyik legrégebbi folyamatosan lakott településének tartják.

Bejártuk az I.Abdullah királyról elnevezett mecsetet is,amelyik fölé egy 35 méter átmérőjű,kívül-belül kék mozaikkal borított kupola borul.Belül 7000,a mecset kertjében további 3000 hívő imádkozhat egyszerre.

Barangoltunk a souk-ban,és a környező utcákban.Az árak itt is folyamatosan drágulnak,ráadásul a turistákból élők ezt még megdobják azzal,hogy hajlamosak mindent négyszeres-hatszoros-tízszeres áron kínálni.Ennek egyik oka,hogy természetesen alkudni-itt is,mint mindenfelé a muszlim világban-nem csak ajánlatos,hanem kötelező is.A másik,hogy a turisták-mint a nyugati ember általában-mindig sietnek,az időt pedig nem csak hajlandók,hanem egyenesen rá is kényszerülnek pénzzel megváltani.Ezek között vannak olyanok,akik a minimális erőfeszítést se teszik annak érdekében hogy tisztában legyenek az árakkal,hiszen bármennyit is kérjenek tőle,az az otthoni árakhoz képest még mindig nem túl sok.(Különben is nyaralunk,ugye anyukám,nem fogunk itt garasoskodni a szerecsenekkel!)

Hallottunk egy sztorit egy-vélhetően-amerikai turistáról,aki taxival ment valahová.A jordán Dínár árfolyama majdnem eléri az angol Fontét.Az árak viszont szerencsére az angliaiak alatt vannak “némileg”.Ennek ellenére,mikor kiszállt a taxiból,az óra által mutatott 1.70 JOD helyett szemrebbenés nélkül fizette ki a 17 Dínárt,és még borravalót is adott.A taxis persze nem volt bolond felvilágosítani,így egyetlen fuvar alatt keresett annyit,mint egyébként egész nap se.Ennek persze híre megy,és néha az egyszerű utazónak komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni a helybelit,hogy ő nem a nyári mikulás,aki vélhetően hatalmas vagyonát ügyesen titkolja szakadt farmerével,és akinek semmi se elég drága,ráadásul nem annyira felelőtlen,és hülye,mint amilyennek látszik.Nekem szerencsére,szegény,szakadt csavargónak van egy óriási előnyöm a muszlimok között a turistákkal szemben.Az, hogy egész életemben mindig sokkal több időm volt,mint pénzem,vagyis hasonló a pozícióm,mint a helybeliek többségének.

Harmadnap menetrend szerinti busszal Vadi Musa-ba,vagyis Mózes völgyébe mentünk,ez a falu a petrai völgyszurdok előtt fekszik a Petra bejáratához vezető völgyben.

Itt is kerestünk egy olcsó szállást,alku után becuccoltunk,majd tettünk egy kört a településen.

Másnap lesétáltunk a jegyirodához. A jegyárak horribilisek,különösen a jordániai árakhoz -és főleg bérekhez -mérten.Mindig is borsos volt a belépő,de mióta világörökségi helyszínnek választották,pár évvel később pedig a világ hét új csodája közé is bekerült,azóta még drágább.

Az élménnyel kapcsolatban viszont csak egyetlen adalék:

A “Lonely Planet” útikönyv sorozat Közel-Keletről szóló részében is javaslatokat tesz arra nézve,hogy mit érdemes megnézni errefelé.Javasol látnivalókat akkor,ha az embernek két hónapja van barangolni,vagy csak egy,mit tanácsol,merre menjünk ha három,két,esetleg csak egy hetünk van az egész Közel-Keletre.Végül azt írja,hogy ha csak egyetlen napunk van,akkor nézzük meg Petrát!

Volt szerencsém néhány helyen előfordulni ezen a vidéken,rengeteg felejthetetlen hely van erre,mégis igazat kell hogy adjak a könyvnek.

Én már barangoltam Petrában pár napot,mindig jegy nélkül.Egy nagy völgyet előlem akkor se könnyű elzárni,ha beduinok őrzik,pénznek pedig mindig szűkében voltam,néha sörre is alig telt,nem még olyan belépőjegyekre,amit meg tudtam spórolni.Mikor először voltam itt sok évvel ezelőtt,akkor az egész napos túrázás után egy sörrel beültem az olcsó hostelem társalgójába.A TV-ben Steven Spielberg nagy sikerű kalandfilmsorozatának harmadik, Indiana Jones,és az utolsó kereszteslovag című filmje ment arabul,angol felirattal. Én még nem láttam,így jobb híján beültem nézni.A film vége felé feltűnt a képernyőn a Petrába vezető szűk sziklakanyon,és a “Kincstár”épülete,ahol két.három órája még én is bámészkodtam. Érdekes élmény volt.

Vetettem A.-val jegyet.Neki egy napra,anyámnak háromra.Elindultunk a völgybe,ők a bejáraton keresztül,én pedig egy nagy kerülővel,ember nem járta szűk hasadékokon keresztül.Az egyik ilyen sziklahasadékban lefelé ereszkedve beszélgetést hallottam.Egy beduin idegenvezető magyarázott három amerikai turistának.Éppen ott tartott büszkén,hogy lám,elhozta őket ide,ahogy ígérte,olyan helyre ahol a madár se jár,nem még ember.De innen vissza kell hogy forduljanak,mert lehetetlen tovább menni.Ezekre a szavakra léptem ki a sziklák közül.Köszöntem nekik.Mind a négyen tátott szájjal bámultak rám,ezért még gyorsan megvédtem szegény beduint.Mondtam az amerikaiaknak,hogy bizony így van,ahogy az idegenvezetőjük mondja,én se találkoztam senkivel út közben,és tényleg nagyon problémás áthaladni a következő szakaszon,főleg ebből az irányból, majd gyorsan tovább mentem arra,amerről ők jöttek.

Lent a völgyben aztán találkoztam anyámékkal,mászkáltunk,nézelődtünk egész nap,aztán este a kijáraton keresztül visszamentünk Wadi Musa-ba.(Se a völgyben,se a kijáratnál nem ellenőrzik a jegyeket,óvatlan egy népség.)

Megnéztük Mózes forrását.A hagyomány szerint Mózes az egyiptomi fogságból a Kánaán felé haladva megpihent itt,és botjával vizet fakasztott a sziklából szomjas népének.

Másnap anyámat egyedül küldjük be a völgybe,hiszen már ismeri a járást,mi nagyjából az előző napi útvonalon,nagy kerülővel megyünk be,aztán a völgyben találkozunk vele az előző nap megbeszélt helyen.

Már így tavasszal is nagy errefelé a meleg,mármint európai mércével,persze az augusztusi pokolhoz,amiben nekem már volt részem itt,még csak nem is mérhető szerencsére.

Nekiindultunk a “kolostor”-hoz vezető 800 lépcsőfoknak.Anyám ment rendületlenül,időnként nekünk kellett erősködni hogy pihenjünk pár percet.Bár én lennék ilyen erőben majd annak idején!

A “kolostor” legalább annyira lélegzetelállító,mint errefelé sok minden.A közelben felkapaszkodtunk egy hegy tetejére,és megpihentünk a mélyben húzódó wádi fölé kiugró sziklán.Mögöttünk a “kolostor”,alattunk,és körülöttünk a kopár,főleg  rózsaszínben és vörösben játszó sziklák,messze előttünk a “Wadi Araba”,jobbra a távolban a Holt tenger,balra a Vörös tenger az akabai öböllel,a horizonton Palesztína,a jelenlegi Izrael,a bibliai Kánaán.Balra,pár kilométere egy hegy tetején egyetlen kis,négyszögletes fehér épület,tetején félgömb alakú kupolával.A Jebel Harun az, Áron hegye,a kis épületben a hagyomány szerint Áron,Mózes testvére nyugszik.

Később visszaindultunk,már sötétedett,amikor a kijárathoz értünk.Aznap vagy 15 kilométert mentünk,ennek ellenére anyámat nem tudtuk rábeszélni,hogy a hotelig hátralévő másfél kilométert taxival tegyük meg.A gyaloglással megspórolt pénzt gyorsan sörbe és borba fektettük,ennek legalább biztos hozama van.

Másnap anyám megint egyedül ment be a völgybe,mi a szokásos nagy kerülővel.Bent a völgyben találkoztunk,majd őt hátrahagytuk azzal hogy nézelődjön,majd este találkozunk a hotelben,mi pedig elindultunk a “Jebel Harun”-ra.

A hegy csúcsán a próféta síremlékének tetejére kapaszkodva hallgatjuk a csendet,körülöttünk állni látszik az idő.

Visszafelé indulva most a másik irányba kerülve akarjuk elhagyni a völgyet.Erre még én se jártam.Kinézünk messze egy fehér hotelt,úgy gondoljuk hogy az előtte futó úton majd visszajutunk Wadi Musaba.A távolságok viszont nagyon csalókák a tiszta, száraz levegőben,ráadásul utunkat párhuzamosan futó szűk,mély,szakadékos wádik,kiszáradt,vagy időszakos folyómedrek keresztezik egymás után.Sok időt vesztünk útkereséssel lefelé is,és felfelé is.Kezdtünk megbarátkozni a gondolattal,hogy a sziklák között töltjük az éjszakát.Vizünk csak egy pár korty maradt, de szerencsére a meleg is alábbhagyott.Az egyik szurdokból kapaszkodtunk kifelé,amikor észrevettünk egy beduin pásztort,aki egy kiugró szikla tetején üldögélt az öszvérén.Már messziről kiabált,és integetett.Nem kerülhettük ki.Odaértünk a szimpatikus fickóhoz, aki a kölcsönös üdvözlések után érdeklődött hogy honnan merre megyünk?Mondtuk neki hogy a környező kanyonokban túráztunk,és most visszafelé megyünk Wadi Musaba.Felajánlotta hogy majd mutatja az utat,mert a sziklák útvesztőjében könnyű eltévedni.Hiába szabadkoztunk,hogy magunk is boldogulunk.Persze ,a beszélgetés közben később elhangzik az a kérdés,amit szerettünk volna elkerülni,tudniillik hogy hány napos jegyünk van?Mondtuk hogy nincs,hiszen nem voltunk Petrában,csak itt a környéken,de felvilágosít,hogy az egész völgy és környéke a Nemzeti Parkhoz tartozik,és mindenhova kell jegy.Rádión beszél valakivel,az arab szövegből többször is kihalljuk a “jegy”szót angolul.Egy jó órával később egy terepjáróhoz érünk,ami egy rossz földút végében vár ránk.Egy másik,barátságos beduin parkőr ül benne,aki udvariasan a terepjáróba invitál bennünket,hiába szabadkozunk hogy köszönjük az eddigi kalauzolást is,de innen már tényleg visszatalálunk gyalog.Vagy fél órát megyünk vele,közben kedélyesen,barátságosan elbeszélgetünk.Mi közben lelkiekben felkészültünk arra,hogy az aznapi belépőt mindenképpen megvetetik velünk,és akkor még nagyon örülhetünk,ha a tetemes büntetést megússzuk. Természetesen adjuk az ártatlant,mondjuk hogy már mindketten többször is voltunk régebben a völgyben,igazán szép hely.Most arra gondoltunk hogy a környéken is szétnézünk,és álmunkban se gondoltuk volna,hogy oda is kell belépőt váltani.A parkőr a szállásunkig visz,lelkünkre köti hogy máskor vegyünk jegyet,mert akár meg is büntethetnek,további kellemes utazgatást kívánt országában,és “Allah legyen velünk”kívánsággal mosolyogva elbúcsúzott,a vacsorameghívást köszönte,de sajnálattal,bokros teendőire hivatkozva udvariasan elhárította.

Másnap tovább álltunk,és egy helyi busszal Wadi Rumba megyünk.A látogatóközpontban megvesszük a belépőket,aztán a kis faluba hajtunk,ami a hatalmas wádi bejáratánál fekszik.Innen semmiféle út sincs,csak a sivatag.Itt anyámra való tekintettel hosszas alku után befizetünk egy egész napos terepjárós körútra a wádiba.

Ez magában foglalja egy sivatagi forrás,egy teveitató,egy hatalmas sziklaív,egy másik kis forrás,és az ebből kiinduló csermely megtekintését,ami hatalmas,függőleges sziklafalak közt kanyarog.Nagyokat sétálunk,és gyönyörködünk a látványban,ami alig marad el Petra mögött.Estére vissza a kis faluba.A kempingszerűségben alszunk,ahol az egymás mellé takaros sorokban felállított katonai sátrak közül kibérelünk kettőt.Ezekben két-két tábori ágynak van hely.Reméljük nem látogatnak meg bennünket éjszaka kígyók,vagy skorpiók.Anyámat kioktatjuk,mire ügyeljen.Később én beülök a kis falu központjában Ali teázójába.Ez egy megfelelően lepukkant kis koszos teázó a főutca mellett.A tulajdonos,Ali úgy néz ki,mintha az ördög farsangi bálba készülve terroristának öltözött volna.

Viszont először fordul elő Jordániában velünk hogy már elsőre a helybeliek által is fizetett árat mondja valamire.

(Hála az áldott nyugati szemlélet térhódításának ezen a környéken is egyre nagyobb szerepet játszik a pénz.Felületes szemlélőnek mindig is úgy tűnhetett,hogy itt is minden a pénz körül forog.Hiszen mindig,mindenért alkudni kell.De én úgy tapasztaltam,hogy régebben a pénz sokkal inkább eszköz volt mint cél.És ha valaki tudta az árakat,azt értékelték.Pár éve ha beültem egy olcsó étterembe,ahol többnyire sose hallottak árlistáról,vagy étlapról,könnyű volt kideríteni az árakat.A pincérhez természetesen hiábavaló lett volna fordulni,hiszen ő turista árat mondott volna.Ezért én kinéztem egy vendéget,aki azt fogyasztotta amit én akartam, odamentem,köszöntem,és udvariasan megkérdeztem,hogy mennyibe kerül az adott dolog?Általában tudták,de ha nem,és odahívta az illető a pincért,a helybeli előtt sokkal nagyobb volt az esély,hogy a korrekt árat mondja.Mára ez is megváltozott.A helybeliek látják hogy mi élünk -halunk a pénzért,és hogy lassan ez marad az egyetlen értékmérőnk,hát akkor fizessünk!)

Ali még tartja magát az elveihez itt a sivatag szélén.Ő azért adja ennyiért a teát,és bármi mást is,mert ez fedezi az önköltségét,plusz van rajta egy tisztes haszon.Ő tudja,amit régebben mindenki tudott errefelé,hogyha ettől többet kérne,az már nem lenne tisztességes.Az már nem az ő pénze lenne,nem ő dolgozott meg érte.Lehet persze hogy sokat tudna így gyűjteni,de ő is,és főképpen Allah is tudná hogy az nem őt illeti,nem jó pénz,csak bajt hoz az ember fejére.Ha nem ma,akkor holnap,ha nem holnap,akkor holnapután vagy az után a pár röpke évtized után,ami mindőnknknek megadatik itt a földön.

Mikor az első tea elfogy,kérek tőle még egyet.Neki el kell mennie valahová,megkér hogy készítsem el magamnak a pult mögött,és rakjam az árát az asztalra.A bevétel egy papírdobozban számolatlanul hever a kezem ügyében.Mikor visszajön,éjszakába nyúlóan elbeszélgetünk.Csatlakozik a társalgáshoz egy angol nő,aki japánba ment férjhez,egy ausztrál férfi,és egy izraeli zsidó srác,mindhárman sziklamászók.Késő éjjel ballagok vissza a sátorhoz,az út mellett tevék kérődznek.

Másnap egy busszal tovább megyünk Akabába,a Vörös tenger partjára

Sok évvel ezelőtt ennek a városnak a határában állt a legjobb reklám,amit valaha láttam.

A város előtt órákig szürkésvörös csupasz sziklák között kanyarog az út.Ahol Akaba előtt kiérünk a hegyek közül,és az út enyhén ereszkedésbe kezd,egy kanyarban állt az óriásplakát,pontosabban csak egy hatalmas keret.Az érkező a kereten keresztül lelátott a városra.A szürke sziklák után a keretben vakító fehér házak a harsogóan zöld pálmák között.Távolabb a kristálytiszta levegőben a vörös tenger valószínűtlenül kék vize.Körben a vörös,és rózsaszín különböző árnyalataiban játszó sziklák,helyenként sárga homokfoltokkal.

Az óriásplakát kerete alatt pedig egyetlen szó:

FUJI

Akabában is kerestünk egy olcsó szállást.Városnézés,tengerpart.Másnap délelőtt stoppal elmentünk a város határában lévő határátkelő helyre,majd rövid procedúra után beütik a vízumokat,és izraeli területre lépünk.

Két levél,két válasz.

2015. február 24.

Columbia

Sziasztok, a fene egye meg, mar eltelt 10 nap, es mi meg csak a tenger mellett kavargunk. Nehez tovabb menni. Gyonyoru spanyol kolonial varosok, lepukkadt faluk satobbi. Ez a leghidegebb honapjuk (35 fok). Az egesz orszag szabadsagra megy, ezert oruletes a tumultus a tengerparton. Vadkempingeztunk hofeher homok, turkiz meleg tenger, sult hal, papaya, palmafak, rohadt egy elet. Aztan iszap vulkanban hemperegtunk mint a disznok, masnap mar megint tenger, aztan nehany kilometerrel beljebb suru dschungel, vizesesek, papagajok, kolibrik, bambuszerdo.
Oriasi a katonai es rendori jelenlet, ennek ellenere a hangulat fenomenalis, az emberek nagyon kedvesek, segitokeszek. Az utcan mindenki csak rohog, tancol, tombol a latinzene. Egyszeruen nem vesznek tudomast az allando veszelyhelyzetrol. Talan emiatt hihetetlenul sok az europai es amerikai hatizsakos turista. Ez nekunk is olyan biztonsag erzetet ad. Meg 1-2 nap tengerparton, aztan huzunk az orszag belsejebe (ja, es estenkent  Marquezt olvasgatunk.)
Itt meg allnak ebben a dogmelegben a karacsonyfak.
Pusz, b…

 

Sziasztok.

Hát igen,az élet nem habos torta Pelikán Elvtárs!Az óceántól nedves lesz az ember,meg sós,az iszapvulkántól meg sáros.A melegben megizzad,a pálmák levelei szúrnak.Az örökös latin zene idegesítö,a papajától fosik az ember,a sült haltól meg ételmérgezést kap.A dshunguelben-vagy miben-piócák vannak,a papagájok ricsajától megfájdul az ember feje.A parton vadkempingezve,dugás közben  pedig tele megy homokkal az ember lányának a …izé…szeme.A nagy tömeg meg az agyára megy az embernek egy idő után.És akkor még Marquezt is cipelni kell a hátizsákban.
Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim.Itt a londoni hófúvásban ritkán izzad meg az ember,hacsak a kényszermunkától nem,amit itt a helyett űzünk néhányan,hogy puhány módon az óceánparton döglenénk. a retkes homokban.De mi emelt fővel,büszkén robotolunk,mert tudjuk hogy a szebb kapitalista jövőt épitjük,és attól se csüggedünk,hogy munkánk hasznát nem mi,hanem a gazdagok aratják le.


De lám az Isten nem ver bottal,a tengernyi pénz ellenére az ő életük se fenékig tejfel,és ez jogos megnyugvással tölt el minden kereszttyén érzelmű igaz magyar embert!
Kitartást nektek,és szebb jövöt!

K.J.

(Egy szegény kétkezi munkás a városból)

 

 

Panama, Costa Rica,Dominika.

Sziasztok Fagyoskodók,
Panamától csak feb elején búcsúztunk,mert annyira kellemes hely. Ide-oda ténferegtünk a két óceán között, gyönyörű esőerdők esővel, tengerek korallokkal, falvak békés emberekkel. Hatalmas halakat, kagylókat eszegettünk, dömpingben a trópusi gyümölcs. Rengeteg a sziget pálmákkal és hófehér homokkal. Végül nekiindultunk Costa Ricának, de a határtól pár km-re ismét letáboroztunk,olyan szép a part. Ameddig a szem ellát banánültetvények, drótkötélpályákon mennek az óriási fürtök a várakozó tengerhajókra. Aztán irány a Lidl.
A főváros,már magasan, a hűsebb hegyekben: San Jose. Innen a Dominikai Köztársaságba landoltunk,ismét karib világ. Tomboló színek, vad zene, fekete emberek és megszámlálhatatlan itt hagyott spanyol műemlék. Nagyon látványos,szórakoztató.
Vigyázzatok továbbra is a csúszós utakon, sál-sapka és csak semmi depi. Lehet hogy csak a mi természetünk olyan ,de a január és február nem is olyan szar hónap. Természetesen vigyázni kell a hőgutával, de hát azért találták fel a hideg sört.
Egészségetekre!
Bipi
Itt ma lesz karnevál. Gondolkozunk minek öltözködjük. P… szellem akar lenni.

 

Sziasztok.

Be lehetne már fejezni az állandó hazudozást ezekről az utakról!!!
Mindenki tudja hogy ilyenkor Leányfalu -külsőn dideregtek egy fűtetlen faházban,off season árakon (ez azt jelenti franciául hogy baszott ócsón),és dermedt ujjaitokkal naponta átszámoljátok azt a halom pénzt,amit az előző fél évben összeharácsoltatok!
És még így is megdöbbentő,hogy NAV-osainknak,TEK-eseinknek,és egyéb betűszavasoknak nem tűnt fel 1-2 dolog egész mostanáig,amikor is már nem bírtam tovább,és az állam,valamint személyesen Nulladik Viki Királyunk (O.Viktor) iránt érzett állampolgári felelősségtől hajtva be nem adtam azt a feljelentést.
Így remélhetőleg mindenre kiterjedő hatósági vizsgálat fogja kideríteni,megítélni,és súlyának megfelelő mértékben szankcionálni (ez meg azt jelenti latinul,hogy meg lesztek bé aszva!)azokat a súlyos visszaéléseket,amit dolgozó népünk,egyetlen-valamire való,nemzeti-pártunk,és túlburjánzó kormányunk ellen elkövettetek az elmúlt harminc évben.
Úgy mint!
Hogyan lehetséges az,hogy miközben mindkettőtök vállalkozása veszteséges a kezdetek óta,és szopszciális segélyen tengődik az egész család,aközben:

-Az udvaron sorakozó luxusautók elhelyezésére több szintes mélygarázst kellett vágni a kertben lévő (!) hegybe?
-Hogy szintén a kertből induló alagútban mozgójárdán jártok át Szlovákiába sörözni?
-Hogy a család titkos svájci bankszámlájával – a Honecker,Ceausescu,és Orbán családéval együtt (hogy a többi demokratát ne is említsem) – külön banki alkalmazott foglalkozik Zürichben?

Több millió honfitársammal együtt repesve várom a minden bizonnyal pártatlan,ÉS igazságos hatósági vizsgálat eredményét!!!

Amúgy meg!

Itt felénk Big Britannicában is vannak ilyenkor északabbra fehér homokkal borított tengerpartok,csak itt a homokot úgy híjják hogy snow!
Itt is vannak pálmák,és nem is minden évben fagynak ki!
Itt is lehet rákot,meg lanpuszkát -vagy mi a faszt- kérni a kifőzdébe,de mi jobban szeressük a fish&chipset!
Itt is lehet fürödni a tengerben,még ilyenkor is,de mi ezt meghagyjuk a túrpistáknak!
Itt is dömping van déligyümölcsből!
Itt nekünk is vannak esős erdőink,sőt csak azok vannak!
Itt is vannak tomboló színek (szürke),vad zene,és fekete -sőt mindenféle más színű- ember is!
Arrafelé a meleg ellen hideg söröket isznak,mi itt meleg söröket iszunk,mer…mer így szeressük,és kész!Majdnem ugyanaz a fíling higgyétek el!
Időjárás szempontjából SEM olyan szar a Január-Február errefelé,sőt nagyon hasonló az időjárás,mint az év többi részében!
Itt ma se lesz karnevál,így szerencsére most se kell kiöltözni!

Ennyit arról,hogy nekünk itt megvan mindaz,amiről ti ott Leányfalun csak álmodoztok.
(Ja,nem tom így harminc év elég volt e neked arra P… hogy rágyere,Leányfalut NEM azért hívják így,mert csak fiatal lányok lakják?)

További minden jót,kellemes fagyoskodást!

Üdv innen a napi férges Lornyonból.

Piktorjózsi

 

TERMÉSZETESEN válaszaimat NEM az irigység,vagy a rosszindulat motiválta,mivelhogy ezek olyan távol állnak tőlem,mint politikustól a korrupció.Okom sincs rá,hiszen én itt LEGALÁBB olyan jól érzem magam,mint egyesek a távoli Dél-Amerikában.Erre minden okom meg is van.Jó sok munkával jó sokat keresek,ami majdnem mindig elég a kölcsönöm havi törlesztőrészletére,naponta élvezettel fogyasztom a brit élelmiszeripar műremekeit,a napi kényszermunka közben fáradt arcomat jólesően hűsíti a festői szürke felhőkből szitáló frissítő permet,amit a játékos atlanti szél sodor szüntelen.Szabadnapokon pedig öntudatos arccal masírozunk a szebb jövő felé,lobogó zászlóink selymén a kapitalizmus dicső jelképét,az aranyborjút fényes szellők fújják.